Túrmezei Erzsébet: Újévi kérés (részlet)
Új évbe indulok,
és nem tudom, mi vár rám.
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
Csak azt tudom: utam már kijelölted.
Mint bízó gyermek, járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.
Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
És ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat –
segíts úgy vinni mázsás terhemet
a Te erőddel – mint a szalmaszálat!
Borsiczky Imre
Karácsony – újév (részlet)
az új esztendő is gyorsan beköszönt,
– Kapunk jókívánságot, akár egy özönt –
Imánkban hisszük: az Isten halhatatlan,
És a jövő, … a holnap … megfoghatatlan!
Kányádi Sándor: BALLAG MÁR
Ballag már az esztendő,
Vissza-visszanézve,
Nyomában az öccse jő,
Vígan fütyörészve.
Beéri az öreget
S válláról a terhet
Legényesen leveszi,
Pedig még csak gyermek.
Lépegetnek szótlanul
S mikor éjfél eljő,
Férfiasan kezet fog
Múlttal a jövendő.
Káldi János: Újévi dal
Cseng a világ,
mint a csengő,
itt van már az újesztendő.
Dér fogadja,
jég fogadja,
szél-dallal a
patak partja.
A hóesés
őt köszöntő
álom-finom
fehér kendő.
Hódol neki
harangének,
üdvözlik a
gyárkémények.
Éljenzik
fiúk,lányok;
kérik:hozzon
boldogságot.
Hozzon eget,
napost,kéket,
a világnak
békességet!
Új év
Mit hoz az új év?
Nincs bennem gond, félelem.
Szeretnék hálát adni
mindenért szüntelen,
és teljes szívvel járni
szent utadon
akkor is, ha nem értem,
miért e fájdalom.
Egyszerűen hiszek és nem tágítok.
Igéd az enyém marad.
Boldog titok!
Mit hoz az év? Kegyelmet!
Újat, sokat!
Hordoz, segít a célig
és tisztogat.
Szánó szerelmed
újra felém ragyog,
hisz tudod: kicsiny, gyenge
gyermek vagyok.
Indulok bizton, bátran.
Új év fogad.
Add, hogy szüntelen lássam
szent arcodat!
Németből fordította: Túrmezei Erzsébet
Kányádi Sándor: Új esztendő
Új esztendő, új esztendő,
nem tud rólad a nagy erdő,
sem a hó alatt a határ,
sem a határ fölött szálló
árva madár.
Új esztendő, új esztendő,
nem volt a nyakadban csengő,
nesztelenül érkeztél meg,
lábad nyomát nem érezték
az ösvények.
Csak a hold, az elmerengő,
csak a nap, az alvajáró,
jelezték, hogy újra megjő
éjfélkor az esedékes
új esztendő.
Csak mi vártunk illendően,
vidám kedvvel, ünneplőben,
csak a népek vártak téged,
háromszázhatvanöt napi
reménységnek.
