Az időskor krízise

Az időskor krízise általában a 60. életév után következik be, (Krémer Balázs szerint a nemzetközi statisztikai gyakorlatban ma már inkább 65), természetesen nem csupán a naptári éveket kell figyelembe venni; hanem a biológiai, szociális és pszichológiai jellemzők is szerepet játszanak. Az időskor első kríziseként a nyugdíjazást, a munkaerőpiacról való kikerülést említhetjük.

Mit is jelent a krízis?

A krízis egy görög eredetű szó, amely fordulatot, ill. válságot jelent.
Caplan megfogalmazása szerint a krízishelyzet
„egy olyan lélektanilag kritikus szituáció,
amely a személy számára érzelmileg hangsúlyos,
kiemelten fontos az adott időszakban,
semmiképpen sem elkerülhető,
az egyén kénytelen szembenézni vele,
minden figyelme és erőfeszítése a megoldásra irányul,
de a szokásos problémamegoldó eszközökkel az illető számára nem leküzdhető.”

Kétféle krízist különböztethetünk meg, az egyik a normatív krízis, a másik az ún. akcidentális krízis.

A normatív vagy más néven fejlődési krízis, amely Erikson nevéhez kötődik, aki ún. pszichoszociális szakaszokra bontotta az emberi lét fejlődését, ezzel kifejezve, hogy minden szakaszváltásnál valami új következik be, valami fordulat, ahol az egyén eddig nem ismert feladatokkal, konfliktusokkal találkozik, és amelyekhez új megküzdési stratégia is szükségeltetik. A fejlődési krízisek alól senki sem kivétel, és ahogy az elnevezés is utal rá a lényege a fejlődés.

A másik az ún. akcidentális krízis, vagyis a véletlenszerű krízis előre ki nem számítható, váratlanul bekövetkező eseményt jelent, amely központjában a tárgyvesztés áll. Ide sorolhatóak a természeti katasztrófák, munkahelyvesztés, balesetek, haláleset, stb.

A krízisek halmozódhatnak.

Egy krízishelyzetnek kétféle kimenetele lehetséges:

1.) Az ideális, a cél, hogy az egyén személyiségében, konfliktuskezelésében, önismeretben, elégedettségében erősödjön; továbbá biztosítja az én-integritást az időskor végéig. Ez a pozitív kimenetel.

2.) Amely negatív irányba hat, ugyanis ezekben a fordulópontokban az egyén sérülékenyebb a változásokkal szemben. Ide sorolandó a presztízsvesztés, társadalmi kirekesztődés, depresszió, izoláció.
A normatív krízisen, vagy más néven a fejlődési krízisen az ember minden életszakaszon átmegy. Olyankor rá kell döbbennie, hogy valami megváltozott, valami már nem úgy működik, mint eddig, a megszokott módon. A régit el kell engedni, az új dolgokat pedig meg kell tanulni. Sok ember nehezen éli meg a változásokat, legyen az pozitív vagy negatív irányú, mivel ilyenkor az egyén valamit elveszített. Az ismerős terepről egy ismeretlenbe csöppen.

Egy jó összefoglaló a témáról: „A válság vagy krízis egyszerre hordoz magában lehetőséget, veszélyt és kihívást. Lehetőséget kapunk arra, hogy új felfedezéseket tegyünk, továbbá felelősséget vállaljunk azért, hogy megváltozzon az életünk, jellemünk pedig érettebbé váljék és finomodjon. Ugyanakkor fennáll annak veszélye, hogy a kihívással találkozva feladjuk a küzdelmet, a körülmények áldozataként tekintsünk magunkra, másokat hibáztassunk azért, amilyen irányt vett az életünk.” (Paul Ch. Donders)

A nyugdíjba kerülés is egy normatív krízis, de akár identitáskrízis is kialakulhat a megváltozott életvitel és életkörülmények miatt, főleg, ha kényszerített nyugdíjazásról van szó. Mivel szenzitív ez az időszak, fontos a tudatos felkészülés a nyugdíjazásra. ( Ha bővebben olvasna erről, kattintson ide.)

Boga Bálint a Krízishelyzetek időskorban című tanulmányában említi többek között az ún. nyugdíjazási szindrómát, amely a kenyérkereső időszak után jelentkezhet és különösen az értelmiségi munkakörben dolgozó személyek, főleg a férfiak esetében léphet fel, mivel a nőknél a nagyszülői szerepkör megélése csökkenti a negatív hatást. A szindróma kísérőjelenségei közé tatoznak az elégedetlenség, a depresszió, a túlzott alkoholfogyasztás és szomatikus betegségek megjelenése.
„Fontos lenne a pszichológiai prevenció, pl. hobby tevékenységek társasági kapcsolatok kiépítése révén, amelyeket már a 40-es és 50-es éveikben járóknak ki kellene fokozatosan alakítaniuk. Felkészülés nélkül a hirtelen kialakult passzivitás apátiát okozhat.”

Forrás:
Hajduska Mariann: Krízislélektan
Krémer Balázs: Mi is a kétségbeejtő abban, hogy tovább élünk?
Gerontológia, Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar, Egészségügyi Kari Jegyzetek
Szabó Lajos: A nyugdíjba vonulás pszichológiai tényezői
Boga Bálint: Krízishelyzetek időskorban
Paul Ch. Donders: Kreatív élettervezés

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .