Beszámoló Nógrádi Gergely Anyahajó című könyvéről
Betegségtörténetet olvasni nem éppen a léleksimogató kategóriába tartozik. Amikor az olvasó tudja, hogy biztosan nem számíthat happy endre. Esetleg mégis? (Mi számít happy endnek?)
Szem nem marad szárazon, az biztos.
Mi az Anyahajó útja? Merre halad? Milyen iramban? Kik vannak a fedélzeten?
Vívódások sorozata és az igazi, valós (kegyetlen) élet tárul elénk a könyv lapjain.
Amikor elkezdtem idősek otthonában dolgozni, egy nagy piros felkiáltójel jelent meg előttem. Ott láttam magam előtt, hogy nem mindegy miként élem az életem, mivel a ma cselekedetei meghatározzák (földi) életem utolsó időszakát. Megelőzni, elkerülni a betegségeket körülbelül lehetetlen, de ami rajtunk áll, meg kell tennünk mindent a testi-lelki egészségünkért.
Ez a könyv is egy felkiáltójel. Hogyan élünk? Hogyan tervezünk? Kell-e tervezni, érdemes-e? Változni fog az idősellátás? Lesz-e demencia stratégia?
Volt egy pont az olvasás során, amely mélyen megérintett – szinte elsüllyesztett. Akkor történt, amikor rájöttem, ki is a történet főszereplője.
Amikor évekkel ezelőtt mentálhigiénés szakemberként az idősellátásban kezdtem el dolgozni, az ő egyik tanulmánya volt az első, amit megismertem. „Én már csak meghalni szeretnék, édes fiam.” – A szociális munka és a mentálhigiéné lehetőségei az idősek otthonaiban, egy foglalkoztatási program ürügyén. Az esettanulmány óriási hatást gyakorolt rám, mert pontosan azt fogalmazta meg, amit a mindennapokban én is tapasztaltam.
Még 2018-ban utaltam is a tanulmányra a Mentálhigiénés kihívás az idősek otthonában című blogposztban.
Ahogy összeállt a kép, más szemmel kezdtem olvasni a könyvet. A történet nemcsak a betegséget hozta közel, hanem önmagamat is megláttam benne. Egy mentálhigiénés szakember, aki foglalkoztatási terveket készít, majd pár évtized múlva maga is otthonba kerül… Ez a gondolat mélyen elgondolkodtatott: Hol leszek 25-30 év múlva?
Nincsenek illúzióim. A statisztikák szerint nagy esélyem van a demenciára – tudtam ezt eddig is, de ez a személyes történet most különösen erősen szembesített vele.
Mégis volt valami felemelő is a könyvben. „Nógrádi néni” addig segített a gondozóknak, ameddig csak tudott, amikor otthonba került. Ez eszembe juttatta azokat a beszélgetéseket, amelyeket annak idején a kollégáimmal folytattunk: vajon milyen típusú lakók leszünk majd mi, ha egyszer eljön az idő?
Az Anyahajó nemcsak egy történet. Egy tükör. Egy szembesítés. És egy emlékeztető arra, hogy amíg lehet, tehetünk valamit – önmagunkért és másokért is.
Ez a könyv különösen ajánlott azoknak, akik közvetve vagy közvetlenül érintettek a demencia kérdésében, de bárki számára tanulságos lehet, aki szeretné jobban megérteni a betegség természetét és hatását az emberi kapcsolatokra. A könyv egyszerre szólítja meg a szívet és az elmét, mély nyomot hagyva az olvasóban, mert az Anyahajó feledhetetlen.
A kép forrása: Csokonai15
A könyv megvásárlásával (4200 Ft) a Feledhetetlen Alapítványt támogatja.
A könyv nálunk is elérhető limitált példányszámban, akár személyesen is átvehető Székesfehérvár-Gárdony-Budapest XI. vonalon.
Személyesen a hajdúböszörményi Kincs Könyvesboltban is megvásárolható vagy a webshopjukból megrendelhető:
http://www.igazkincs.hu/Anyahajo-Nogradi-Gergely
A Feledhetetlen Alapítvány missziója, hogy társadalmi összefogással tegyék közüggyé a demenciát, segítve az érintetteket, a családtagokat és a gondozókat.
Honlap: https://www.feledhetetlen.com/
Facebook oldal: Feledhetetlen Alapítvány
Instagram: https://www.instagram.com/feledhetetlen_alapitvany
YouTube: https://www.youtube.com/@MetamorfozisPodcast
„Demenciával otthon” – hozzátartozóknak, gondozóknak szóló (Demencia, Alzheimer) csoport: https://www.facebook.com/groups/226335258473662