Nagy Károlyné: Ádventkor
Valami szépet szeretnék mondani,
a szívemet örömmel kitárni,
ádvent titkos szent ünnepén,
Jézusom várlak: Leborulok én,
szívem hozom, bűnös szívemet,
jöttödre készíts föl engemet,
hiszen Te vagy az örök szeretet!
Adventi csendben
Adventi csend van.
Nincs hang, csak lélek-beszéd.
Adventi csendben
Lehullok, Uram eléd.
Adventi csendben
Csak hitem kis mécse ég,
Adventi csend van,
Körülöttem mély a sötét.
Adventi csend van…
Készül-e, mondd, a szíved?
Adventi csendben
Gyümölcsöt hoz-e hited?
Adventi csendben
Szunnyadsz tán? Lámpád nem ég?
Adventi csend van…
Krisztus vár éretted még.
Künn az angyalhad térül-fordul,
Ürögdi Ferenc: Minden ádvent
Minden ádvent kegyelem:
Vétkem jóvá tehetem.
Minden ádvent vigalom:
Isten Úr a viharon!
Minden ádvent érkezés:
Átölel egy drága kéz!
Minden ádvent alkalom:
Győzhetsz saját magadon!
Minden ádvent ítélet:
Így kellene s így élek!
Minden ádvent remegés:
Isten felé epedés!
Minden ádvent ima is:
Uram, fogadj be ma is!
Minden ádvent szeretet:
Betlehembe vezetett,
Köszönd meg hát a csodát:
A világ karácsonyát!
Pilinszky János
Advent: a várakozás megszentelése
Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a Karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár. „
Adventi hírnök
Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog az első gyertyaláng!
Karácsonyt várva lázban a föld,
Isteni gyermeket köszönt.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már két kis gyertyaláng
Ha zörget Jézus, jól figyelj ám!
Betér a szívünk ajtaján!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr.
Adventi hírnök, friss fenyő ág.
Lobog már három gyertyaláng.
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr.
Adventi hírnök, friss fenyőág.
Lobog már négy kis gyertyaláng.
Azt mondta Jézus, visszajön még.
Újjá lesz akkor föld és ég!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
„A várakozás célja az ünnep, az Istennel való eggyé válás ünnepe.”
(Anselm Grün)
Adventi gyertyák
Négy gyertyát fogok készíteni, hogy felszakadjon a sötétség köntöse, amely néha beborítja a világot, sőt az emberek szívét is, és megakadályozza, hogy meglássunk téged.
Az első gyertya mosolyom fénye lesz, melyet mindennap mindenkinek ajándékul adok, mert Te Uram, mindenki örömére érkezel!
A második gyertya imádságom fénye lesz, mely mindennap hosszan, szeretetteljes tekintettel fordul Feléd, mert Te, Uram, szívünk legmélyén szólítasz meg minket.
A harmadik gyertya megbocsátásom fénye lesz, melyet kinyújtott kézként ajánlok mindenkinek, mindennap, mert Te, Uram, minden bűnünket eltörlöd.
A negyedik gyertya kedvességem fénye lesz, melyet mindennap mindenkinek kenyérként nyújtok, mert Te, Uram, mindenkinek adod szeretetedet.
[Forrás: https://kecskemet.lutheran.hu/lelki-utravalo/unnepek/advent ]
”Köszönjük, Urunk, hogy nem a mi közeledésünktől függ az advent és a karácsony, hanem attól, hogy Te közeledtél és közeledsz hozzánk, egyre közelebb… egyre közelebb.”
(Gyökössy Endre)
Túrmezei Erzsébet: Adventi éjszaka
Fehér takaró,
ezüst fénytartó,
valót eltakaró.
Mintha nem volna más,
csak ez a ragyogás:
titokzatos, csodás.
Nincsen se hang, se zaj,
nincsen se seb, se baj,
se sóhajtás, se jaj…
Se bün, se szenny, se sár,
se szin, se könny, se kár,
csak hó és holdsugár.
Hiszen igy volna jó.
De nem ez a való.
Csal a fénytakaró.
Alatta szenvedés,
szenny, sár, … elfödni és
elrejteni kevés
a hó és holdsugár.
De Valakire vár
a holdfényes határ.
S ez az adventi, mély,
havas és holdas éj,
titkot tud: Jön! … Ne félj!
Idézetek adventre
Bognár Szilvi – Ádvent (a „Harang csendül” c. albumról)