Versek, idézetek az elmúlásról

“Ha a halál árnyéka völgyében járok is,
nem félek semmi bajtól,
mert te velem vagy.”
(Zsoltárok 23:4)

Reményik Sándor: Halottak napja

Halottak napja van. Az első,
Mióta döngve hullott Rá a hant.
A Sír tövében egy-egy fénybogár
Csillog. Különben sötét a határ,
S hosszú az éj alant.
Szívek, tilos a nagy világítás,
S virág sincs annyi már,
Elpazaroltuk régi ünnepen;
Egy-egy szálat visz némán, könnyesen,
Ki ma este a temetőbe’ jár.
Hiába, virág sincsen annyi már.
De egy-egy szálat letenni szabad.
S hallatni tompán, fojtottan szavunk,
És aztán: kezet fogni halkan, loppal,
Egyik halott a másik halottal:
Ó, hisz’ mi itt mind halottak vagyunk.

 

Megzenésített változata Gróf Georgina Zsófia tolmácsolásában. 

 
 
 

Kosztolányi Dezső – Őszi reggeli

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.

Túrmezei Erzsébet: Fájdalom méze

Álltunk a behantolt sír mellett…
szemünk könnyesen a keresztre nézett…
s a koszorúk és a csokrok virágárólys
méhek gyűjtötték szorgosan a mézet.

“Halálból élet” – döngicséltek halkan.
“Valami van a szenvedésbe rejtve.
Belül a mélyén mindig édes mézet
takargat minden fájdalomnak kelyhe.”

Kozma László: Te tartasz meg

Mert magamban megőriztelek,
Tartalak, mint virágzást a csend.
Szivárvánnyal gyöngyöz ablakot:
Tartalak, üveg a harmatot.
Akár fényt a tavasz-levelek
Amíg sárga barka-por pereg.
Mert a lelkem eggyé vált veled:
Te tartasz meg örök szeretet.

Ady Endre: Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok.
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és sugott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

Ady Endre versét szavalja Csernák János – Vers mindenkinek

Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik,
van Istentől készített hajlékunk,
nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.

                                                                                                   (2 Korithus 5:1)

 

 

“Míg élünk, Istennek élünk,
s ha meghalunk, Istennek halunk meg.
Tehát akár élünk, akár meghalunk,
az Úréi vagyunk.” (Róma 14:8)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .