| Tizenkét kőmives összetanakodék, |
| Magos Déva várát hogy fölépittenék. |
|
| Hogy fölépittenék fél véka ezüstér, |
| Fél véka ezüstér, fél véka aranyér. |
|
| Magos Déva várhoz hozzá is kezdettek. |
| Amit raktak délig, leomlott estére, |
| Amit estig raktak, leomlott reggelre. |
|
| Megint tanakodék tizenkét kőmives, |
| Falat megállítni hogy lesz lehetséges. |
|
| Egymás között szoros egyességet tettek: |
| – Melyik felesége hamarább jő ide, |
|
| Azt gyengén fogjuk meg, dobjuk be a tűzbe, |
| Annak gyenge hamvát keverjük a mészbe. |
|
| Csak így állítjuk meg magos Déva várát, |
| És így nyerhessük el annak drága árát… |
|
| – Kocsisom, kocsisom, nagyobbik kocsisom! |
| Én uramhoz menni lenne akaratom. |
|
| Fogd bé a lovakat, induljunk el útra, |
| Induljunk el útra, magos Déva várra… |
|
| Erős idő vala, záporeső hulla. |
| – Asszonyom, csillagom, forduljunk meg vissza! |
|
| Nem jó álmot láttam az éjjel álmomba; |
| Asszonyom, csillagom, forduljunk meg vissza! |
|
| – A hintó nem tiéd, a lovak nem tiéd, |
| Hajtsad a lovakot, hadd haladjunk elébb! |
|
| – Nem jó álmot láttam az éjjel álmomba: |
| Kőmives Kelemen udvarába jártam; |
|
| Hát az ő udvara gyásszal van behuzva, |
| Az ő udvarába egy mély kút fakada, |
|
| Az ő kicsiny fia oda beléhala. |
| Asszonyom, csillagom, forduljunk meg vissza! |
|
| – A hintó nem tiéd, a lovak nem tiéd, |
| Hajtsad a lovakot, hadd haladjunk elébb!… |
|
| Mennek, mendegélnek Déva vára felé. |
| Kőmives Kelemen őköt észrevevé. |
|
| Szörnyen megijedett, imádkozik vala: |
| – Istenem, istenem, vidd el valahova! |
|
| Mind a négy pejlovam törje ki a lábát, |
| Vessen a hintómnak négy kereke szakát, |
|
| Üssön le az útra tüzes istennyila, |
| Horkolva térjenek a lovaim vissza!… |
|
| Mennek, mendegélnek Déva vára felé. |
| Sem hintót, sem lovat semmi baj nem lelé. |
|
| – Jó napot, jó napot tizenkét kőmives, |
| Tizenkettő közül Kelemen kőmives! |
|
| – Jó napot, jó napot asszony feleségöm! |
| Hát ide mért jöttél a veszedelmedre? |
|
| Most szépen megfogunk, bédobunk a tűzbe, |
| Neked gyenge hamvad keverjük a mészbe. |
|
| Csak így állítjuk meg magas Déva várát, |
| És így nyerhessük el annak drága árát. |
|
| Hogy bucsut vehessek asszonybarátimtól |
| Asszonybarátimtól, szép kicsiny fiamtól!… |
|
| Kőmives Kelemenné mikor hazamene, |
| Őt szépen megfogták, bédobták a tűzbe… |
|
| Kőmives Kelemen mikor hazamene, |
| Az ő kicsiny fia elejébe jöve: |
|
| – Apám, édesapám, mondja meg igazán, |
| Hogy hol van s merre ment az én édesanyám! |
|
| – Ne sírj, fiam, ne sírj, hazajő estére. |
| Ha estére nem jő, hazajő reggelre… |
|
| – Istenem, istenem, reggel is eljöve, |
| Az én édesanyám még haza nem jöve! |
|
| – Menj el, fiam, menj el magas Déva várra, |
| Ott van a te anyád, kőfalba van rakva… |
|
| Elindula sírva az ő kicsiny fia, |
| Elindula sírva magos Déva várra. |
|
| Háromszor kiáltja magos Déva várra: |
| – Anyám, édesanyám, szólj bár egyet hozzám! |
|
| – Nem szólhatok, fiam, mert a kőfal szorít; |
| Magos kövek között vagyok berakva itt. – |
|
| Szíve meghasada, a föld is alatta, |
| Az ő kicsiny fia oda beléhala. |
|
Szentegyházasfalu (Udvarhely)
|
