A felkészülés fontossága a nyugdíjas évekre

Vajon fontos felkészülni? Érdemes? Ha igen, akkor hogyan?

Kutatások azt bizonyítják, hogy érdemes időt és energiát szánni a nyugdíjas élet napjainak a megtervezéséhez. Van, akinek könnyebben megy az új életmódra való átállás; másoknak nehezebben, de be tudnak rendezkedni megváltozott élethelyzetükben; míg a harmadik táborban lévők magányosak és depressziósok lesznek.

Az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint felkészülni a nyugdíjas évekre többet jelent annál, minthogy van elég pénzünk a bankszámlán. Azt javasolják, hogy aki teheti, először a teljes idejű munkájából csak részmunkaidőre menjen, átmenetet biztosítva ezzel az aktív dolgozó évekből.

Továbbá ajánlják, hogy szánjanak időt egy kiegyensúlyozott és kiterjesztett tevékenységi portfólió készítésére, ami magába foglalja az utazást, a különböző hobbikat, önkéntes munkát, testmozgást és továbbképzést, azaz minden olyan tevékenységet, mely minőségi időtöltést jelent.

Szabó Lajos megfogalmazása szerint „egy megfelelő munkakultúrával rendelkező társadalomban a nyugdíjba vonulás rugalmas időkeretek és választási lehetőségek között zajlik, figyelembe véve a munkaadók és munkavállalók szempontjait, valamint a munkaerőpiaci mozgástért.”

Egy másik külföldi pszichológiai oldal (Psychology Today) 4 kérdést vet fel azok számára, akik a nyugdíjazás előtt állnak, segítve őket, hogy megfelelő döntést hozzanak:

  • Szereti-e a munkáját? A munkája biztosítja-e Ön számára az életére kitűzött céljait?
  • Ha az Ön munkája stresszes, melyik út tűnik a legjobbnak? A nyugdíjba vonulás vagy a munkahelyváltás?
  • A munkája biztosítja-e Ön számára az alapvető társasági igényeit?
  • Felkészült lelkileg a nyugdíjazásra? ˙

A harmadikat szeretném kiemelni, mert a szerző olyan további kérdésekkel állítja szembe a nyugdíj előtt állót, mint „A legtöbb barátja, egyben a munkatársa?” vagy „A társadalmi élete java része a munkahely és a munkahelyi emberek körében forog?” Azt javasolja, hogy addig ne menjen nyugdíjba az illető, amíg ezekre a kérdésekre ’igen’ volt a válasza. Először építsen ki új – a munkahelyén kívüli – kapcsolatokat, csatlakozzon klubokhoz és/vagy önkénteskedjen, ugyanis a kapcsolathálózatok többnyire a munkához, munkahelyhez kapcsolódnak, amelyeket a nyugdíjazással újra kell építeni, de ezek csak tevékenységek útján újíthatók meg, ezért javasolja a szerző az egyéb közösségi tevékenységeket.

Kenneth S. Schulz a nyugdíjba vonulást 6 fázisra osztotta:

  1. Előnyugdíj: az a szakasz, amikor a munkáról való fókusz átkerül a jövőbeli tervekre, tehát a készülődésre, a nyugdíjas évekre.
  2. Nyugdíjba vonulás, amiben 3 típust határoznak meg: elsőként a „nászutast”, aki egy nagy vakációnak fogja fel ezt az életeseményt és mindenféle szabadidős tevékenységbe belekezd, amire eddig nem jutott ideje. A második típus a „rutinos”, akinek már a munkája mellett is bejáratott szabadidős tevékenységei és kapcsolati hálói voltak, amit most kiterjeszthet végül pedig a „nyugalomra és pihenésre vágyót”, aki a fárasztó munkaévek után semmivel nem akar foglakozni, csak pihenni.
  1. A kijózanodás szakasza: ez tulajdonképpen a krízis megélése, átélése
  2. Az irányváltás: ez az a szakasz, amikor az egyén valami újba kezd, amit eddig még nem próbált
  3. A rutinosság fázisa: ez egy pozitív szakasz, ugyanis ekkor már az egyén kialakította azokat a struktúrákat, amiben stabilan érezheti magát hosszútávon, azaz berendezkedett a nyugdíjas életvitelben.
  4. Az utolsó szakasz: amikor az egészség megromlik és az egyén arra fókuszál, hogy minél hatékonyabb gondozásban részesüljön.

Atchley szerint a nyugdíjazást követően észlelhető egy ún. eufórikus időszak, amikor az egyén megszabadul a munkába járás kötelezettsége alól, a stressztől és végre azokkal a dolgokkal foglalatoskodhat, amiket eddig halogatott vagy nem tudott rájuk időt szakítani. Azonban ezek a „mézes hetek” nem tartanak túl sokáig, így fontos kialakítani egy olyan életviteli stratégiát, ami hosszú távon is működőképes, ennek hiányában bizony teret nyerhet a depresszió is.

1993-ban Keith Hughens tollából megszületett ezzel kapcsolatban egy könyv ’Retirement Counselling: A Comprehensive Guide to Pre-retirement Preparation and Training’ címmel, melynek célja, egy átfogó útmutató az érintettek részére, ezzel segítve a munkáltatókat és a munkavállalókat egyaránt, ugyanis a munkahelyi vezetők számára ad leírást, hogyan készíthetik fel alkalmazottjaikat a nyugdíjba vonulásra. A Hughens által kidolgozott program azokkal a fontos elemekkel foglalkozik, amelyek segítenek kialakítani azokat az életviteli stratégiákat, amelyek a nyugdíjba vonulás után meghatározóak lesznek az egyén számára. Ide tartoznak: a motiváció, az egészségprevenció, a szociális háló megerősítése, pénzügyi tanácsadás, illetve a szabadidő strukturálása, mindezt prezentációk formájában, kiscsoportos alkalmakon és egyéni konzultáció keretei között.

2010-ben indult az ún. „Active Ageing and Pre-retirement counselling” projekt a Grundtvig Lifelong Learning Program keretei között, ami az Európai Bizottság által valósult meg, A projekt célkitűzése, hogy segítse mindazokat, akik a közeljövőben nyugdíjba fognak vonulni. A projektben 5 európai ország vett részt – Dánia, Olaszország, Németország, Lengyelország és Görögország – különböző szervezetekkel.

A projekt további céljai között szerepelt, többek között a partnerországokban a különböző nyugdíjmintákra vonatkozó ismeretek cseréje, a legfrissebb kutatási adatok megosztása az életkor minőségének meghatározó tényezőiről és az öregedés főbb elméleteiről, a tapasztalatok megosztása a tanácsadással kapcsolatban az európai közösség javára.

Szemléletük szerint ezek az ún. nyugdíjazás előtti kurzusok nem más, mint az életminőség javítására szolgáló eljárás, melynek célja, hogy minden résztvevő: tudatosítsa saját erősségeit és kompetenciáit, és folyamatosan fejlessze és használja őket, ameddig csak lehetséges, továbbá, hogy minél jobban felkészültek legyenek arra, hogy megtalálják saját céljaikat.

A kurzusban résztvevők visszaigazolása alapján nagyon hasznosnak találták a programot, ami egyben azt jelenti, hogy a társadalom számára is fontos befektetést jelent.

A nyugdíjazás előtti kurzusokat nem azért fejlesztették ki, hogy meggyőzzék az időseket, hogy hosszabb ideig maradjanak a munkahelyen, vagy részt vegyenek a helyi kulturális vagy társadalmi tevékenységekben, hanem szemléletformálás miatt: a sztereotípiákból felszámolják és a kiteljesedés lehetősége felé vegye az irányt az új élethelyzet. A projekt alapgondolata Robert L. Stevenson idézete: Annak lenni, akik lehetünk, azzá válni akivé válhatunk az élet egyedüli célja.”

Dániában például a kurzusban résztvevők értékelése alapján 38%-a úgy döntött, hogy még marad a munkahelyen dolgozni, 44% önkénteskedni fog, 39% úgy döntött, hogy javítani fogja az egészségügyi szokásait, míg 53% kapott elhivatottságot kapcsolati hálójának javítása érdekében.

    A program ars poeticája, hogy a nyugdíj előtti tanácsadás a legrövidebb út az aktív idősödéshez.

Magyarországon a nyugdij.kormany.hu oldaláról tölthető le az az információs füzet, amelyet az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szociális és Családügyért Felelős Államtitkárság Ügyfélszolgálatának munkatársai 2015-ben készítettek. A tájékoztatóba olyan fejezetek kerültek bele, mint a szabadidős tevékenységekre, kulturális programokra vonatkozó kedvezmények; az igénybevehető egészségügyi és szociális szolgáltatások; a nyugdíjbiztosítási szervtől igényelhető pénzbeli ellátások, illetve egyéb támogatási formák, kedvezmények; áldozatvédelem, fogyasztóvédelem; az Erzsébet-program pályázatai, illetve hasznos honlapok, elérhetőségek.
(Megjegyezném, hogy ideje lenni aktualizálni ezt a fontos és hasznos kiadványt.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..