Versek Új kenyér ünnepére

Pósa Lajos

Magyar vagyok, magyar; magyarnak születtem,
Magyar nótát dalolt a dajka felettem,
Magyarul tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörű szép hazám!

Lerajzolta képed szívem közepébe;
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!

Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba.
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!

Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!

Bódás János: Új kenyér

Az új búza már ömlik a garatra.
A föld hálás volt, most is fizetett.
Hogy új kenyér került az asztalodra,
tudod-e, hogy kinek köszönheted?

Köszönd meg népem dolgos önmagadnak,
köszöntsd az ekét, kaszát, szekeret,
követ, szitát – s mind kik szerszámot adtak,
ki fúrt, kalapált, szőtt vagy tervezett,

a vetőket, az aratót, a molnárt,
a péket, s kik a kenyeret kihordták…
De az égre is emeld fel szemed,

(tudod, hogy fényt, szellőt, záport ki ad)
s töltse be szíved csendes áhítat,
mikor az új kenyeret megszeged.

Túrmezei Erzsébet

A megszegett kenyér

Meghal a búzaszem. Aranykalász
Sarjad szívéből. Kaszasuhanás…
Halál, melyet megint halál követ:
a cséplőgép…kemény malomkövek…
az erjedés… a tűz… a fájdalom…
És most fehér kenyér az asztalon.

A szenvedések útján ím, felér
a Koponyák hegyének asztalára
és vár reánk a megszegett kenyér.
Mi, akik epedünk és éhezünk,
kinyújtjuk érte elaszott kezünk…
égi erőt, új életet nyerünk
és üdvösség az, amit érezünk.

Kustra Ferenc

Feleim az Úrban!

Feleim az Úrban, óh, magyar testvérek,
Minden elismerésem legyen tiétek,
Ha őrzitek az országunk… a végeket,
És a jó Isten áldjon érte titeket.

Ezer éve itt vagyunk, e hely a hazánk,
Ide szült minket anyánk… a magyar anyánk.
Őrizzétek, mit jó Isten nektek adott,
Hitet, nyelvet, földet és a magyar álmot!

Keményen álltunk az idők viharában,
Mint keresztény templom a vad szélzúgásban,
De semmilyen vihar nem dönt el titeket,
Ha van hitetek… bármi veszély fenyeget.

Hitünkkel kell nemesebbé tenni… világot,
Őrizni Istent, szeretett hazát, családot.
Bízzunk benne, hogy felvirrad ránk… még sok szép nap,
Mikor a harangok dicsőítőn kondulnak!

Magyarnak lenni; hit… és ne higgyetek mást,
Isten áldjon titeket, segítsük egymást,
És majd fütyülünk a volt rosszra, búra,
Ha a szép hazánk felvirágzik újra!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük