Mai világunk úgy gondolja, hogy sok mindenre megtanít bennünket. Kitolódtak az oktatási évek, körbe vagyunk véve képzésekkel, tanfolyamokkal, de mindannyian tudjuk, hogy az élet iskolája kicsit másképp működik.
Vajon megtanítanak-e bennünket öregedni!? Egyáltalán lehet ezt tanulni? Kell-e!?
Környezetemben sokat hallom, hogy mennyire várják már a nyugdíjazást, hogy lesz idejük azokra a dolgokra, amikre eddig alig vagy egyáltalán nem tudtak időt szánni és amikor bekövetkezik az életükben a várva-várt fordulópont, akkor pár hétig, esetleg hónapig élvezik és kihasználják a lehetőségeket, utána pedig felütheti fejét a „rend(szer)ből” való kikerülés nehézsége és elkezdődhet a testi, lelki hanyatlás, depresszió és szociális izoláció. Sajnos nem egy ilyen példát láttam. Nyugdíjazás után rászakadt a nagy szabadság, rengeteg szabadideje lett, amit nem tudott jól beosztani, kiderült, hogy szűk családján kívül csak a kollégákkal volt munkahelyi kapcsolata, egész napra egyedül maradt és nem igazán tudta mihez kezdjen megváltozott életkörülményében.
Úgy gondolom az időskorra lehet tudatosan készülni és érdemes is. Az éveim számát tekintve még messze állok a nyugdíjazástól, de már most odafigyelek, mert érzékelem, hogy peregnek az évek.
Biztosan mindannyiunkban megfogalmazódott a mondat, egy-egy jó példát látva, hogy „Igen, én is így szeretnék megöregedni.” Akkor tegyünk is érte! A legtöbb dologra befolyásunk van, persze van amit nem lehet elkerülni, de azt mondom, hogy ami rajtunk múlik, azt tegyük meg, hogy életünk pozitív irányban haladhasson, és mi magunk is legyünk jó példák mások számára…